Mikor Annamari először meglobogtatta előttem az Europa Park honlapját illetve meglátogatásának gondolatát, közöltem vele kerek-perec, hogy én ennyi pénzt ugyan nem fizetek valami bóvli vidámparkért. Aztán valami olyasmi miatt egyeztem bele mégis, hogy azt olvastam, ők elmesélik nekünk Németország történetét. Mondanom kell-e, hogy Németország történetéről azóta sincs halvány fogalmam sem, ellenben olyan istenien szórakoztunk, hogy azóta keressük a megfelelő indokot a visszatérésre.

Bejárat - az Europa Park kabalafigurája egy egér

Augusztus első vasárnapján tehát autóba pattantunk, és viszonylag korán nekivágtunk a 160 kilométeres útnak. Megérkezvén rögtön a Silver Starba, Európa legnagyobb és legmagasabb hullámvasútjába ütköztünk, és csupán a hangját hallva elhatároztuk, hogy ezt ki fogjuk hagyni.

Így is maradt még bőven látni- és kipróbálnivaló. Az Europa Parkban ugyanis a legtöbb európai ország képviselteti magát, mégpedig mindegyikük igen jelentős területen, és számtalan csodával. A bejárat után Németországba csöppentünk, de gyorsan Franciaország és Olaszország felé indultunk. Fel is ültünk azonnal a Horror Vasútra, ami nagyon vicces volt. Lényegében mindenre felültünk, ami nem tűnt túl hajmeresztőnek.

France

A pizza és Crépes illat elől Svájcba menekültünk, ahol felültünk a hegyi rollerkószterre. A sorban állva többször megbántam már, hogy hagytam magam rábeszélni, de túléltük. Fotót is csináltak rólunk egy óvatlan pillanatban egy igen meredek lejtő után, és őszintén remélem, hogy azt soha többé nem látom viszont sehol. Azt hiszem a dínós vasút is Svájcban volt. Egy szimpla kiállításnak indult, aztán beültünk egy mozgó ülésbe, és egyszercsak a dínók között találtuk magunkat. Tudom, lefényképezve gagyinak tűnik, de minden mozgott, és a fények miatt elég élethű volt az egész. Egy kiélezett pillanatban még lábon is locsoltak minket. Izgi volt!

Dínóland

Eztuán Görögország következett, ahol elébb elámultunk a Poseidon vizesvasúton, majd inkább Cassandra átkát választottuk. Megintcsak besétáltunk egy terembe, ahol nem tudtuk, mi vár ránk. Majd áttereltek minket egy másik szobába, ahol két-két, egymással szemben levő padsorba ültünk, és mikor már mindenki elhelyezkedett, elkezdődött a mágia. A székeket döntögették, és a szobát forgatták körülöttünk, a népek meg visítottak.

Poseidon

 
Görögországból épp távozóban voltunk, mikor egy europarkos felvonulás közeledett felénk. Percekig jöttek a gólyalábas fazonok, sellőnek öltözött lyányok, mindenféle guruló kocsik. Azt hiszem, ha mindezt 10 évesen látom, ma más ember lennék. (Hihi)

Még mindig Poseidon - csobbanás

Persze minden országban volt egy rakás ajándékbolt, ahol lényegében ugyanazt, de néha országspecifikus dolgokat is lehetett venni. Svájcban például tehénmintás kalapot, a skandinávoknál vikingfegyvereket - persze minden csak játék! A végén az europarkos pohárnak viszont én sem tudtam ellenállni.

Rafting - utas nem marad szárazon

Görögország után Skandinávia felé siettünk, ami szerintem a leghangulatosabb rész az egész parkban. Isteni zene szól, és nagyon finom húsgombócot mérnek az étteremben - sokkal jobbat, mint az IKEÁban.

Étterem Skandináviában

Portugáliában mintha még melegebb lett volna, és itt még hajmeresztőbb volt a vizesvasút. A Santa Marián átsétáltunk, majd mikor rájöttünk, hogy az a hosszú sor előttünk épp az Atlantica SuperSplashre vár, egy óvatlan pillanatban megszöktünk. (Általában jellemző volt, hogy ha már rábeszéltük magunkat vagy egymást valami csaktízévenfelülire, a hosszú sor miatt végül feladtuk.)

Santa Maria

Spanyolországban felültünk a kisvasútra, és mentünk egy kört. Aki nem akarja bejárni az egész parkot, vagy gyorsan el akar jutni a másik végére, az enélkül nem boldogul - mi egész nap mentünk, de messze nem láttunk mindent. A vonatozás alatt azonban felmértük, mit érdemes még meglátogatni, és Spanyolországba visszatérve Anglia felé indultunk. Útközben még nosztalgiáztunk egyet egy békebeli lánchintán.

London Bus

 
A briteknél kétszer is felültünk a pirosbuszra, illetve a pörgőforgó londoni taxikat is kipróbáltuk.

Igazából egy csomó minden mást is teszteltünk, de már nem is emlékszem mindenre. Hajókáztunk egy kalózvárosban, ültünk gyerekvasúton, ahol idegszaggató zene szólt, tutajoztunk Afrikában, felültünk a körbeforgó Euro Towerbe, ahonnan az egész parkot belátni... Elképesztően nagy az egész, most olvastam a honlapon, hogy csak a kalózhajós épület 6000 négyzetméteres. És az csak egy tízperces hajókázás volt!

Madárperspektíva (jobb felső sarokban a parkoló)

Nyolc körül elkezdték kiterelgetni az embereket, lehúzni a rolókat. Mi pedig a tömeggel kisétáltunk, néhányszor még szomorúan visszapillantottunk, majd hazaindultunk.

(Egyes fényképek Annamari kiskeze munkájával és masinájával készültek.)