Reggel a pékségbe indultam két croissant-ért, mikoris az utat egyszercsak ellepték a régi autók: régi Mercedesek, Rolls Royce-ok, Porschék... mintha Sinsheim Leimenbe jött volna! Az autók pompásan működtek, utasaik pedig korabeli ruhákban, vagy éppen az autó színeivel harmonizáló öltözetben integettek és dudáltak a gyalogosoknak. Rettentő jópofa volt! Az egész város tele lehetett velük. Mindenesetre megfogadtam, hogy legközelebb a boltba is viszem a fényképezőgépem.

Este pedig elhoztam a hotelből a biciklimet, hogy ne kelljen gyalogolnom hétfőn a shuttle-ig. Azazhogy nem az "én biciklimet", hiszen nem az enyém, hanem a hotelé, tudom, de azt kvázi nekem utalták ki ittartózkodásom idejére. Ennek ellenére időről időre valaki le szokta nyúlni, így ma is egy másikkal kellett eljönnöm. Hazafelemenet megálltam az Edekánál öblítőt venni, és ekkor vettem észre, hogy ezen a másik bringán nincs lakat. Pár másodpercig filóztam, hogy meg merjem-e kockáztatni, hogy lakat nélkül a bolt előtt hagyom 5 percre, de végül úgy döntöttem, hogy inkább visszakarikázok a hotelbe, és keresek egy lakatot. Vagy tíz percig kutattam valami használható után, majd visszamentem a bolthoz, és a cangát lelakatolva kinthagytam.

Mikor jövök ki, látom, hogy egy csapat áll egy bringa körül, hirtelen nem is láttam, hol az enyim (ugye a másikhoz vagyok szokva), mikoris leesik, hogy hiszen épp az enyim körül gyülekeznek! És az egyikük elkezdi elképesztő erővel rángatni azt, mintha vizsgálná, jól tart-e az a lakat. Mikor észrevett a gyerek, elengedte (tudta, hogy én vagyok a gazdája, mikor lakatoltam le, ott ólálkodott), és elindultak. Nem akartam én balhézni, de nem is tudtam volna, annyira leblokkoltam. És ráadásul ez egy rózsaszínes, rém vacak bicikli...

Hogy valami vidámmal zárjam a mai villámposztot, álljon itt egy nyári dajcse sláger.
Ich&Ich: So soll es bleiben.