Vasárnap, nem sokkal 1 óra után indultunk neki a nagy útnak. Célunk a fővárostól mintegy 900 kmre fekszik, így 9-10 órányi útra számítottunk... nojó, én hosszabbra, lévén legutóbb nem sikerült megtennünk ezt a távot 12 óránál rövidebb idő alatt. A vasárnapi út mégis szerencsésnek volt mondható, mivel a kamionoktól mentes úton, kicsit túllépve a megengedett sebességet (már ahol van ilyen, ugye) nagyon jól haladtunk. És én is a könyvemmel, mert amikor már nem bírtam nézni a kilóméteróra csúnyán kilengő mutatóját, inkább eltakartam vele az arcom.
Ausztriában, nem messze a német határtól azonban lefülelt minket egy motoros zsernyák. Nem vettük észre a 100-as korlátozást (nekem leginkább esélyem sem volt, mert éppen édesdeden szundikáltam a hátsó ülésen :)), és levezényelt minket az 500 méterre levő lejáraton, aholis egy komplett rendőrörs várt minket. Méltányos volt a büntetés, ámde a parkolóban egy másik magyar rendszámú kocsi is állt, mellette az elszontyolodott bajtársak. Igyekszem nem azt gondolni, hogy direkte ránk vadásznak a sógorok.
Németországban megálltunk egy útmenti McDonaldsnál, amit éppen felújítottak, de ez a legkevésbé sem okozott fennakadást a kiszolgálásban: az épület mellett felállított sörsátorban lehetett venni-enni. Ezek a németek nem viccelnek!
Végül sikerült fél 12 körül célbaérnünk. Az apartmanom kulcsát a hotelnél vehettem át: levélben előre megkaptam a kódot, aminek hatására egy kis széfszerűség kiadta a kulcsomat. A széfre egy Frau Nekem címzett levelet is ragasztottak, benne térképpel, amivel könnyedén megtaláltuk a lakást.
Az apartman szuper, minden van benne, ami kell, és semmivel sem több. A vasalót feleslegesen hoztam magammal, de talán semmi mást. A mosógép állítólag a földszinten van, a hétvégén majd felkeresem. És wifi is gyön a falból, csak a kis gépemben nincs hozzá vas, de majd besétálok egy arra kijelölt egységbe, és veszek USBs kütyüt. Addig is aszinkron blogolok, vagy mi. ;)