Hogy összehasonlíthassam a fricceket a sógorokkal, az előző hétvégén Bécsbe utaztam.  Najó, igazából ez egy nagyon régen lefixált találkozó volt, de ha már ott jártam, ellátogattam a Hundertwasser-házhoz, illetbe a schönbrunni állatkertbe.

Valamiért azt hittem, hogy a Hundertwasser-ház egy bejárható kiállítás, holott egy lakóház, melyet Jozef Krawina építész és Hundertwasser az 1980-as évek közepén egy "kicsit feldobott" - pontos neve tehát Hundertwasser-Krawina Haus.

Hundertwasser-ház

Hundertwasser úgy gondolta, hogy minden terület a szabad ég alatt a természeté, melyet az ember épületeivel elvesz tőle - így azt valamilyen formában vissza kell adni neki. Ezért a házban minden olyan vízszintes felületet, melyet eső és hó érhet, növényekkel borítottak. A ház megjelenése az évszakok váltakozásával változik: télen hó borítja, és a növényzet hiányában az épület maga dominál, míg tavasszal és nyáron elborítja a zöld, ősszel pedig a sárgás-vöröses növényzet. Tényleg bámulatos.

Természet és ember

 
A bolond művész másik ismert szívfájdalma az volt, hogy az épületek homlokzatán minden lakás egyforma. Hogy egyedivé tegyük őket, szerinte ki kell hajolnunk az ablakokon, és ameddig a kezünk elér, a külső falat valami vidám színre festeni. Erre egyenesen felszólította az embereket. Ebben a házban nem marad titok senki számára, melyik lakás mettől meddig ér, ugyanis azokat más színnel jelölte, a határokat pedig fekete vonalakkal is megerősítette.

Semmi egyhangúság

A ház belsejében játszószobák, kacskaringós folyosók és gyönyörű mozaikok találhatók, de ezeket csak az ismertetőkönyvekben láthatjuk. A bejárati ajtó melletti táblán a lakók megértésünket kérik, amiért nem tudják a naponta odalátogató százakat beengedni. A ház előtti padokra lepihenve viszont korlátlanul lehet nézelődni, és figyelni szökőkút körül rohangáló gyerekeket.
A homlokzat egy részén pedig sajátos emléket állítottak az eredeti háznak.

Ilyen volt - ilyen lett

A shönbrunni állatkert hatalmas, napokat el lehetne ott tölteni - egy kisvasútszerű busszal is lehet közlekedni benne. Mi elsősorban az ifjúságra voltunk kiváncsiak: egész Bécs a kis jegesmedvékkel és a pandakölyökkel van kiplakátolva. Sajnos ez utóbbi egy fa tetején horpasztott, az előbbiek pedig már nem is voltak olyan kicsik, mégis mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el, mert nagyon megéri.

Zoomobil

Mivel itt az állatoknak többnyire megfelelő méretű és minőségű életteret biztosítanak, ez gyakran azzal jár, hogy a látogató hoppon marad. De mennyivel érdekesebb egy egészséges farkas, amelyik az árnyékban hűsöl, mint egy depressziósan fel-le sétáló, pici kalitkába gyömöszölt tigris! A hőség miatt viszont sem farkasokat, sem nagymacskákat nem láttunk. A jegesmedvék viszont úgy tűnik, szeretik a hőséget, mert a kánikula ellenére mind mutogatták magukat.

Vizes jeges

Persze gyakran úszkáltak, sőt, fagyasztott zöldséget falatoztak.

Hűsítő falatok

A legviccesebb persze mindig az, amikor az állatok valami illetlen dolgot csinálnak. A látogatók nagy örömére az egyik jeges is beleürítkezett a saját fürdőkádjukba. Hihi.

Nagy örömünkre rengeteg pingvin volt, több típus is: király, császár, illetve a képen látható. Ők is igyekeztek a vízben maradni.

Egy sima, egy fordított

Sok interaktív program is volt: fókasó, láttunk sok etetést, koalaméricskélést, amihez egy fiatal srác mindent elmagyarázott, és mesélt is a koalákról érdekességeket. Az ilyesmi minden állatkertbe elkellene.

Bécs gyönyörű város, és tele látnivalóval - egy élet is kevés lenne végigjárni.