HTML

Friccek földjén

A blog eredeti apropóját egy 2008-as, három hónapos németországi tartózkodás adta. 2010 novemberétől azonban a friccek földjén dolgozom és élek, és minden ezzel kapcsolatos tapasztalatomat szeretném lejegyezni magamnak, egyben megosztani a nagyközönséggel.

Friss topikok

  • Zs. : @Audianer: Szívesen ismerek meg akár 51 éves mérnököket is. :) Ha erre jársz, szólj! (2011.11.29. 16:04) Nyelvében él a nemzet
  • Bluebyrd: Már hallottam korábban is, hogy nincs SMS szolgáltatás a német bankoknál. De ennek már pár éve és ... (2010.11.29. 11:19) Hivatali ügyek
  • Miss Butterfly: Velkám bekk :) Pusszantás. Regeltem, hogy hozzádszólhassak itt is :) M (2010.11.08. 13:23) Friccek földjén reloaded
  • SzűtsAndras: Tényleg ha már iwiwen vagy, nézd meg a videót ami fent van!:) Terenzi horror nights-szal kapcsolat... (2009.03.18. 20:36) Europa Park
  • Michelke: Gyönyörűek ezek az épületek! Ez a kastély még így romosan is szép, milyen lehetett fénykorában!? (2008.10.21. 10:34) Heidelberg

Wir wollen jetzt essen!

2008.06.28. 17:21 Zs.

Boogie-nak ajánlom. ;)

Bátran leszögezhetjük, hogy a németek nemzeti eledele a kalbász, azaz wurst, ahogy errefelé hívják. Van piros színű, meg fehér húsú - ez a bratwurst, ami a legjobb szerintem. Ezt grillezik, főzik, sütik, és persze ezt is nyakonöntik néha valami szósszal. Na, ezt a nyakonöntést nagyon szeretik még. Hallottam már a "barna szószról", de aztán rá kellett jöjjek, hogy vajmi keveset tudunk a német gasztronómiáról, mert a barna színű szószok nem mind ugyanolyan ízűek. Van fűszeres, meg édeskés, és néha nem barna, hanem fehér, mert tormából van.

Bratwurst


Sok zöldséget esznek, legalábbis a céges kantin tanúsága szerint, aholis az ételek zöme növényi eredetű, kezdve az utánozhatatlan salátabárral. A húsokat inkább párolják vagy főzik, és olajhoz ha nem muszáj, nem nyúlnak. Sőt, a rántott szeletek vastagságát figyelembevéve még a rántás előtt is párolnak, mert nem létezik, hogy egy másfél centi vastag sertéshússzelet (csontostul!) átsül az olajban. A klopfolás tehát magyar szokás. És egy kedves ismerősömet kell idéznem, aki Németországról úgy nyilatkozott, hogy az a legnagyobb baj vele, hogy "még zsír sincs a húson". Ez tény, habár szerintem ez a legkevésbé sem baj.

Ha az ember megvizsgálja az étteremválasztékot, arra kezd gyanakodni, hogy a németek is beleunnak néha a kalbászba, mert rengeteg olasz étteremmel találkozom, akármerre járok. Meg törökkel, kínaival, indonézzal...

Ami nagy divat errefelé, az a bárbekjú. Egy igazi fricc minden héten legalább egy BBQ partin vesz részt, ahol is főleg wurstot, de egyéb sztéket is megsütnek roston. Amit ezelőtt soha nem láttam, de ittartózkodásom alatt már másodszor: alufóliába csomagolt, esetleg ízesített (bazsalikomlevél, paradicsomkarika) juhsajtot is grilleznek. Na, ez valami mennyei! A BBQ elengedhetetlen tartozéka még a tészta-, és mindenféle egyéb saláta.
Heidelbergben van olyan park, ahova a családok hétvégenként kivonulhatnak sütögetni.

Németországban sokféle élelmiszerboltot találunk, de főleg közepes méretűt. A nálunk látogatást tett német kollégák többsége elámul az Auchan méreteitől. Pedig ők kisebb helyen megoldják ugyanazt, sőt - nekem valamiért az az érzésem, hogy sokkal bővebb a választék errefelé. Már ami az Edekát illeti, mert Lidlhöz, Penny Markethez és Aldihoz mindeddig nem volt szerencsém.

Az Edeka akkora méretű lehet, mint nálunk egy Match, de a szárított paradicsomkarikáktól a licsiborig (a tű-cérnán át) mindent megtalálunk benne. Zöldségféléből is számtalanféle van, de bevallom, olyat még nem sikerült vennem, aminek íze is volt. A legnagyobb csalódás a csodálatosan kinéző, ámde teljesen fűízű újhagyma volt. Még mindig kallódik pár szál a hűtőmben. Ó, ha ezek egyszer bevásárolhatnának a Lehelen!

Ám a tejespult mindent visz. Annyiféle joghurt van erre, hogy az ember nem tudja eldönteni, melyiket vegye. Az én kedvencem a Landliebe márkájú, amit félliteres üvegben lehet beszerezni, és a hagyományos ízek mellett van szedres, áfonyás, citromos (nyam), illetve mogyorós és sztracsatellás is azoknak, akik szerint a joghurtnak nem csak gyümölccsel van értelme (szerintem de). A tej errefelé vagy 1,5%-os, vagy 3,6%-os - a nálunk normálisnak számító 2,8%-nak nyoma sincsen. És perceken keresztül lehet válogatni a vajak, vajkrémek, sajtkrémek, sajtok közül. Vagy még tovább.

Nem én fotóztam, de ezek szerint másnak is ízlik


A hentesurak friss felvágott és hús mellett főként pácolt húsokat tartanak, ami mehet azonnyomban a grillrácsra. A paprikásszalámi errefelé hiánytermék.

Rengeteg bio-élelmiszer kapható, és nem ám elkülönített szekcióban, hanem mindenhol. Van biotészta, biojoghurt, biotej, biosajt, bioalmaecet... mindenből van bio. Kicsit drágább, de nem vészesen. És majd mindegyik alatt ott a jelszó: "Bio? Logisch!". Hmmm.
Ezzel szemben ennyi konzerves, fóliázott, zacskós, dobozos és mélyhűtött félkész ennivalót én még életemben sehol nem láttam. A logika a biopolcon marad.

Aztán ha az ember választott a százféle tea és ötvenféle kávé közül, és egy RitterSportot is a kosarába helyezett, elérkezik az üdítőkhöz. Errefelé nem divat sokféle ásványvizet tartani, tán csak 1-2 féle van, viszont üdítő annál több. Valamiért nem a kóla meg a fanta a sláger, hanem gyümölcsös, szénsavas üdítők. A legnépszerűbb persze az ApfelShorle, azaz az almaléfröccs (60%-os gyümölcstartalommal, nálunk az almalénél mi is a helyzet?). Ami zseniális, én most azonnal bevezetném otthon is. De van nagyon sok cukormentes és cukros, teás és gyümölcsös itóka, az ember csak győzze végigkóstolni. És figyelem, majd minden műanyag üveg visszaváltható! Nem, nem a vastag szürke izéről beszélünk, hanem a hajszálvékony pillepalackról. Sőt, egy üveg ásványvíz esetén a műanyagüveg többe kerül, mint a víz! Minden olyan üveg, melyre a "Phand flashe" ikont rajzolták, pénzért visszavihető. Először persze nem értettem, hogy a takinéni az apartmanban miért hagyta a kredencen az akkurátusan összelapított műanyagpalackot. Aztán ez szöget ütött a fejembe, megnéztem a számlát, ahol külön tételként szerepel. Körbeérdeklődtem, és tényleg: vissza lehet vinni. Mostanra már jelentős összeget fektettem műanyagpalackba (egy pille 25 cent, ami ha jól számolom, 60 Ft!), de visszavinni még nem próbáltam, nem találtam ugyanis eleddig az ótómatát. De ami késik, nem múlik!

Az itteni Edeka kijáratánál pedig egy biopékség van, nagyon finom pékáruval. Nem annyira az édes sütemények mennek, hanem a különféle zsemlék és kenyerek, ezek is inkább barnalisztből.

Szóval a választék nagy, dehát sehol egy jó kis tejföl, túró, ízes paradicsom, és egyáltalán... semmi magyar. Kínától Olaszországig van itt minden, de sehol egy Erős pista vagy túrórudi. Szomorú.

5 komment

Címkék: hétköznapok gasztronómia friccek

A bejegyzés trackback címe:

https://friccekfoldjen.blog.hu/api/trackback/id/tr7543542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ibigoo · http://indafoto.hu/ibigoo 2008.06.30. 10:09:44

"Bio? Logisch!"
Ez nagyon fáj :)

Breki · http://fakanal.freeblog.hu 2008.06.30. 23:09:49

Édeske, az a szóösszetétel, hogy "német gasztronómia" nonszensz:)))

Zs. 2008.07.01. 09:12:11

Brekikém!
Reméltem, hogy ha már a barna szósz ill. nyakonöntés kapcsán emlegetem, egyértelműen árad belőle a cinizmus. :)

boogie 2008.07.01. 16:49:22

Almafröccs itthon is kapható: fele-fele arányban almalé és szódavíz/ bubis áv.

Zs. 2008.07.01. 22:06:53

Jajmár, Boogie, az akkor sem ugyanaz! Hát mondok, hogy otthol az almalének a fele sem alma! :)
süti beállítások módosítása